Kettővel több!

Fecsó című, a Róheim-villa történetét feldolgozó nagyregényem megjelenése csúszik valamelyest. A 2027-es Könyvhétre várható! A kötetben szereplő, eddig már megjelent írásokat gyűjtöttem itt egybe. És a közlésre elfogadottak is ott büszkélkednek a lista végén.

Szegedi Lap: Geszt, birtokhatárút, 1901
Gróf Tisza István és ifjabb gróf Tisza István beszélgetése a geszti Tisza-birtokon

Szegedi Lap: Erdőváros, dűlőút, 1900
Róheim Sámuel a Róheim-villa építtetője, Erdőkertes település megálmodója fiával, Róheim Gézával diskurál a kertesi utcákon, nem messze a Géza-hegytől...

Magyar Napló; AZ ÉV NOVELLÁI, 2021: A szolnoki csata
A mozgássérült fiatalok elmesélik Karmazsin elvtársnak, milyen is volt valójában szolnoki tanulmányútjuk...

Irodalmi Jelen: Viselje el, fiam!
József Attila képzelt beszélgetése Róheim Gézával, aki Rapaport után, elvállalta volna a költő analízisét/terápiáját...

Hitel: Amputált ön?
Tisza kisétál a Parlamentből, s kedvenc hóbortjának élve próbál a Körúthoz kijutni, azaz becsukott szemmel lépdel. Közben hall ezt, azt, s találkozik egy lába vesztett hadirokkanttal, akit még geszti birtokán alkalmazott...

Új Nautilus: Vallatás
Groteszk, abszurd betétnovella, melyben a Róheim-villát betessékelik egy fekete autóba, és elviszik az Andrási út 60-ba, hogy kicsit kivallassák...

Új Nautilus: Röhögünk
A Róheim-villában élő (Mozgássérültek Állami Intézete) botos, kerekesszékes fiatalok kirándulni mennek a Pilisbe. A jó ötletnek tűnő kaland életveszélyt is hordoz magában...

Országút:  A mattig nekünk szánt sors (eredeti címe a könyvben: Mindig ez a szöveg!)
A Róheim-villa mozgássérült lakóit egy sakk nagymester, egy boxoló és egy futballista látogatja meg. Béci annyira nem örül ennek, bár lehet túlfilozofálja a dolgot!

Várucca: Minden csupa vörös csillag (2026. 91. szám)
Muhoray Mihály és Sinka István beszélgetése a Róheim-villa kertjében, 1945 februárjában.

Új Forrás: Vurstli
A tizenéves Róheim Gézát nehezen, de kiengedik a ligeti sokadalomba, ahol először találkozik a ráfogással, az előítéletekkel, s egyéb emberi aljasságokkal, miközben magával ragadja a forgatag.

Országút: Gyereksors, külktelek, 1904 (eredeti címe a könyvben: Ad még egy kis jattot?)
Egy kültelki gyermek ad "villáminterjút", kalauzt az élethez, egy múlt század eleji "bácsinak", aki talán Nemes Lipót, talán nem, de mindenképp a szociális szakmákban dolgozók előfutára. (Áthallásos történet, mert, sajnos, nincs semmi új a nap alatt!)

Partium: Géza kesztyűt húzott
(https://partiumonline.hu/ honlapon az ott letölthető PDF 37. oldalától)
Róheim Géza Ausztráliába készül Hogy biztonságban érezhesse magát a kenguruk földjén, boxleckét vesz a Róheim-villában...

Új Nautilus: A lélkező csomó
A történet hőse sokáig lakott a Róheim-villában. Egész életében ágyhoz kötötte a nyitott gerincűség. De ő két négyzetméteren is megalkotta a maga világát...

Hitel: Huszonkilencezer forint értékben loptak
Fríd elvtárs újságcikk alapján íródott vallatása. Nevezett kihasználta a forradalmi zűrzavart, uraskodott, és értékeket tulajdonított el a Róheim-villából is.

Magyar Napló: Miért nem kanálépület?
A Magyar Nők Demokratikus Szövetsége rövid ideig használta a villát. A háborúban család nélkül maradt gyerekek éltek itt. Az ő hétköznapjaik, félelmeik, traumáik villannak...

Litera: Befűzött egy görbült lábszárcsontot
István, az ápoló, aki az ital rabja, röntgenfelvételekre gépeli verseit, s felolvasásokat tart rajongótáborának...

Napút Online: A Tunyát ne hagyjátok rám!
Tunya elvarázsolt fickó. Hol itt van, hol ott van, de hogy hogyan kerül ide vagy oda, senki nem tudja. Legszívesebben a gondolataiban él, azok pedig a csillagok között száguldanak. Ebben a jelenetben épp az első Alien filmet kési le. Vagy mégsem?

Partium: Párbajra hívom!
Ebben a fantáziában az ittas Ady a Róheim-villa előtti padnál monologizál az éjszakában, felhevült, boros állapotában még párbajra is kihívná Tiszát. Csak egy kirendelt rendőr látja.

***

KÖZLÉSRE ELFOGADTÁK:

Irodalmi Jelen: Trafik
Új Forrás: Elhozom hozzád a fényt
Kortárs: Élete adrenalinfröccse
Helikon: A farsangi vigasság félbeszakadt

Literán a Fecsó

Fecsó című, a Róheim-villáról szóló, nagyregényem következő darabja a Literán jelent meg - Befűzőtt egy ívlet lábszárcsontot címmel. (Zárójelben csak annyit, a megjelenés egyre körvonalazódik, ám mivel semmit sem szabad elkiabálni, többet nem árulok el.)

A regényrészlet a Litera oldalán olvasható!

Rovatom

Kaptam egy vasárnapi, irodalmi rovatot a Magyar Múzsa Baráti Társaság Facebook-oldalán. Címe: Valent' Inn. Havonta három író, költő, vizuális alkotó ismerőst szeretnék itt vendégül látni. Az első megszólalást azonban megtartottam magamnak.

A rovat a Magyar Múzsa  Baráti Társaság oldalán tekinthető meg.

Ünnepnapi ótista

Az Új Nautilus oldalán megjelent egy nagyszabású novellám, inkább elbeszélésem, Ótista címmel. Ajánlom mindenki figyelmébe A szolnoki csata kötetem egyik legsokrétűbb írását.

Bertha Zoltán irodalomtörténész is megolvasta, dicsérte:

Na de Az ótista talán mind közül is az egyik legkiemelkedőbb remeklés - merthogy egyrészt sajátos "pszicho-thriller", miközben nagyon mély lélektani, egzisztenciális vonatkozásai is feltárulnak az emberi romlás minden változatának. Maga a világ, bene a városi, a falusi és mindenféle körülvevő világ betegsége, gyilkos szenvedése, benne a lírai lélekáramlás még nyomokban magasabbrendű érzületeket hordozó kivetüléseivel - vagyis a  monológok, a képzelt tudatáramlások kavargó titokzatosságával, misztikumával, rejtélyességével. Érzékletes, érzéki látomás az univerzális emberi szenvedés, magány, elhagyatottság, beteg kitörésvágyak kavalkádjáról - és izgalmas, megrendítő, balladai homályokkal játszó sejtelmességével és borzadályos, iszonyatos, rémisztő mindent-behálózó végzetességével dúsítottan...

A teljes szöveg az ÚjNautilus oldalán érhető el! De vigyázat! Magába szippant, és soha nem ér véget!

MISKE-RECENZIÓ A NYUGAT PLUSZBAN A REPEDÉSRŐL

A Nyugat Plusz most napvilágot látott magazinjában jelent meg Miske Emő értő recenziója/értelmezése Repedés című kötetemről. Hiánypótló e szöveg, hiszen a novella-ciklus számos írása jelent meg a korábbi Nyugat Plusz oldalain. Ha kedvet kap, itt még megvásárolhatja!

NAPLÓZTAK

A Magyar Napló friss, augusztusi számában jelent meg legújabb Fecsó-részletem, Villa-képek címmel. Az eredeti, regénybeli részlet címe: Miért nem kanálépület?

Részlet a részletből:

A fiúk a másodikon, a műteremben aludtak. Felettük a tető, a felett a csillagos ég. Mindegyik kicsiny műremek, Isten műhelyéből. Lóri, Gyuri és Gyuri, Zolti, Géza, László, Pali, Endi (Endre, ha jól emlékszem), Sanyi. Az egyik ablaktámla összetekert újságpapírral kiékelve. A ligetből friss éjszakát fúj a szél. A pokrócok alatt kicsiny gyermektestek vették föl az életen át elkísérő alvó pozíciót. Túl az első álmokon, ki magzati pózba kuporodva, ki hason, szétterpedő lábakkal, ki hanyatt, nyitott szájjal, ki párna helyett a keze fején, behajlított alkarján támasztva feje oldalát, megint mások a pokróc alá bújva teljes terjedelemben, egyesek lerúgva magukról mindent, csóré derékkal álmodtak háborút, halált, ligeti játékot, szebb jövőt, diftériát és tifuszt, hadirokkantat, vakot, zászlólobogást, s mindenféle színű csillagokat…

 A kis Klein Gyuri az ágy alatt talált vigaszt. Pince, pókok, bogarak. Ágyalja, pókok, bogarak. Pince, robbanás, összerezzenés. Ágyalja, teherautó karaván a Herminán, összerezzenés… Vacog minden porcikájában. Mamát hívja. Anyut hívja. Apa nyakát öleli. Öntudatlan mozdulatszínház az övé. Mindenki ott van vele, aki már nincs. Ott az ágyalja óvóhelyen. Néha nyüszít, összerezzen, néha felsír. Zolti felébred. Kihúzza a megnyugvást álmában sem található sorstársat, aláfog, felnyalábolja, s visszahenteríti az ágyra. Gyuri fel sem riad, annyira erősen fogja az álomszínház zsinórpadlásának kötélzete. Ott marad. Talán reggelig. Talán örökre. A láz veri. Ki tudja, mi a baj? Meg nem fázhatott. Eggyel ezelőtt volt a spanyolnátha… Ez a világégés milyen feneséget tartogat? Nagy a meleg. Dinnyeérlelő. Délben dinnye volt. Falta, még a fehérjét is harapta, akár a kacsák, a héját is megnyalta, ahol ráfolyt az édes lé. Igen, a tányérból is kiitta a levet, ami jól megáztatta a gyümölcs haját. Talán hastífusz a hevenyészve mosott héjtól… Sok helyen emberi bélsár a trágya. Az állatok megdöglöttek, vagy megették őket…

RÁDIÓS FELOLVASÁSOM

A 2024-ben megjelent Az év versei antológiában olvasható verseim a Magyar Rádióban is felolvastam. Ezek hallhatók az alábbi "videón".

IRODALMI KOCSMÁZÁS A MITRACSEKBEN (FEBRUÁRI VIDEÓ)

Idén februárban vendége voltam a Lengyel János vezette Mitracsek presszónak. Erről már tudósítottam olvasóim annak idején (itt!), de most az elkészült videót is publikálom. A videóban kényes kérdések is felmerülnek. A válaszokat nem cizellálom túl!

VISSZAKALANDOZÁS

2016 szeptemberében mutattuk be Álomtourbina című kerékpárosregényem az Ex Libris Könyvtárban, mely akkoriban még ott szerénykedett a Magyar Írószövetség épületének alsóbb régióiban. A kötetet Kaiser László méltatta. A házigazda Orosz Evelin volt. A képre kattintva több más fotó is megjelenik az Ex Libris Könyvtár Facebook-oldalán.

Erről a kötetről van szó,
ha rákattint, két recenzió részletet is olvashat róla:

VARJAK ÉS HOROSZKÓPVERS NYOMTATÁSBAN IS!

 A Varjak és Horoszkópvers szövegeim megjelentek az Irodalmi Jelen júniusi print-változatában is.

Részlet a Horoszkópversből:

Horoszkópvers 

Elővers

És megint bort kell iszogatni, titkon,

hogy csapongó álmaim el ne vessze-

nek. Ma már mindből dalok, erjedők, má-

mort dicsöítők

lesznek. Egykor még kidobáltam azt, mi

gyönge volt és ócska, kacat. Szigorra

most erőmből nem telik, mert faragja

tollam a válság.

Éppen annyit termel az álmok ősi

gyára, lelkem hámora, mennyivel még

agg korig húzom a poézishíja

versgügyögésem.

Asszonyom ver. Metrumom, hej, rumokra

nem cserélem. (Bárki ilyet kitalál!)

„Pénzt hozol, borzsák, kihajítlak egyéb-

ként, fene költő!”

Zsörtölődik, ostoroz egyre: „Rúgd ki

cimboráid, zengzeteden csiszolgass!”

(Láncra fűzött versfaragók hava, mi

más: a november...)

***

Ma megkapom, amire tíz éve várok…

De mire várok tíz éve?

Lehet, csak a várásra várok,

de a várás mindig itt van velem…

Erre várok?

Elnézek jobbra,

és majdnem lelábaz a villamos…

Vagy ott, arra a nőre,

akinek át lehet nézni a fülcimpáján,

de közben nincsen feje.

Vagy arra várok,

hogy ráspricceljen a kétszercsíp

dizájnos ingemre,

amit persze könnyen lecserélek,

mert csak le kell zippzároznom

a bőröm ingestül,

s kibújok belőlem…

Lehet, erre várok,

hogy ezt megtegyem…

No, mielőtt gimnazista

versecske lesz ebből

a szabadúszó gondolat-tan-folyamból,

lássunk más képek után…

Mert silányulásra nem vártam!

Netán a nyitva hagyott ajtajú

antikváriumban válogató,

görnyedt entellektüelek

kísértetimbolygására várok?

Efféle semmilyen hallucinációkra?

Vagy arra várok, hogy ez a jelentéktelen,

időszúette sziluett elém rántsa a rollert,

s végre számba vegye valaki –

cifrán szidva a jó édes anyját,

mielőtt körútkáoszba tűnik.

Mire várok tíz éve? Mire?

Biztosan arra az aszfalton körző lézerreklámra,

valami omega óraszalon,

ami most lábszáramra vetül,

de lehet, a kapualjban smároló pár

zsebéből szotyolaként hulló másodpercekre…

várok…

már…tíz…éve…