MITRACSEK PRESSZÓ ÚJRATÖLTVE

A Mitracsek Presszó vándorcirkusza újratöltve. Következő állomásunk Ózd. Minden egyéb kiderül a plakátról. De már szervezzük a szeptember eleji, nagykanizsai fellépésünket is!

LÁTOMÁSOS VALÓSÁG A MAGYAR MÚZSÁBAN

A Magyar Múzsa legfrissebb számában egy tavalyi, tatai emléket dolgoztam fel. A vers érdekes, talán a Múzsa hagyományos versmegszólalásaihoz képest túlontúl útkereső, de köszönöm Lengyel Jánosnak, hogy bekerültem végül ebbe a lapszámba!

MÉG EGY ROTÁCS A KORTÁRSBAN

A Kortárs júniusi számában megjelent a Dr. Rotács és a műanyag pohár című novellám. Nagy valószínűséggel ebből a ciklusból már nem publikálok semmit önállóan. Remélem, Rotácsom majd egy gyűjteményes, szocionovellákat tartalmazó kötetben lát napvilágot legközelebb. A könyv kész, kiadóban van, a lektor asztalán. Várom a híreket...

AZ ÚJ FORRÁSBAN IS FECSÓ-RÉSZLET

Az Új Forrás júniusi számában is megjelent egy részlet Fecsó című nagyregényemből, a Benn a bárány, kinn a farkas című. Ebben a gyermek Róheim Géza a ligeti kavalkádban is szembesül azzal, hogy más mint a többiek...

RÉSZLET:

Budapest, Hermina út 35/b
Róheim-villa, Városliget, Vurstli, 1901

BENN A BÁRÁNY, KINN A FARKAS

[...]

Itt a világ közepe, aki nem hiszi, jöjjön be… Itt a világ közepe, aki nem hiszi, jöjjön be… Jaj, kell nekem ez a sokadalom? Milyen érdekes az a körhinta, hogy szédülnek rajta az emberek, hogy ölelik egymást nők és férfiak, lánykák és kisfiúk… Ide felülök, várjatok meg! Ez a sok szegény ember mindig itt szórakozik, én, a gazdag gyerek, meg ki sem jöhetek. Furcsa ez. Ezeket miért nem félti senki. Milyen durvák és könyörtelenek, hogy tapossák egymást, hogy verekednek, mint a vademberek. Némelyiknek még a feneke is kilátszik a nadrág szakadt ülepén. Tyű, de nekem jöttek, majd felökleltek, és milyen parasztosan beszélnek, pedig ez a Magyar Királyság fővárosa, mégis úgy ejtik a szavakat, mint Erdővárosban némelyik kocsis. Meg a modoruk is. Nyersek, közönségesek… Olyan szavakat használnak, aminőket még nem is hallottam. Talán nem is csodálható, ha édesanya nem mer jönni, apámnak meg derogál. Hé, fogják meg, tolvaj gazember, fogják meg, ott szalad! Hiszen az egy gyermek. Alig látszik ki a földből, a sapkája öt számmal nagyobb. A harisnyája lukas. Fogják meg azt a porbafingót! Csendőr! Rendőr! Hé, valaki! Ott van, kapja már el, elvitt egy zacskó cukromat. Mit óbégat egy zacskó cukorka miatt, több is veszett Mohácsnál. Ennyi veszteség adódik! Kalkulálja be az árba. Én jó futónak számítok, de nem hiszem, hogy a nyomába érhetnék… Ide tessék, ide, itt látható a Szakállas Sybilla, a Madárfejű Lajcsika, itt látható a kétfejű csirke, és aranytojást tojó tyúk. Tessék csak, tessék! Ide tessék! Két korona mindezen csodák láthatása! Hát oda be nem mennék, abba a koszhodt bejáratú sátorba, lehet, jövő héten már engem állítanának ki. Szeretlek édes, üljünk föl a hintára! Nem félsz, ugye? Veled mindenhová, veled semmitől és senkitől! Csókolóznak. Förtelmes hely ez. Azt mondta édesanya, hogy csak a legprimitívebb emberek csókolóznak az utcán. A bunkók. Ezek meg itten összeborulnak, és úgy tesznek… Még sosem ültem körhintán. Micsoda szerkezet. Elindul. Előttem ül az a párocska. Milyen közel vannak egymáshoz, belebújtak egymásba. Ez szédítő. Kibírok egy menetet. Hányingerem van, felkavarodott a gyomrom, de erről nincs leszállás. Hogy nevetnek, hogy élvezik. Hátrafordultam, ott is mindenki kacag, meg viháncol, meg sikongat, de nem félelmében, hanem csak, hogy fokozódjon a hangulat… Kár volt hátrafordulnom. Most igazán rosszul vagyok. Nézd csak, elkapták a cukorka tolvajt. Fülön fogva vezetik. Hogy sír és jajveszékel. A többi utcagyerek meg neveti. Ezek igazi utcagyerekek lehetnek. Ezektől óv anyu. Nincs bennük semmi gerinc, röhögik a közülük való balsorsát. Itt van, elkaptam. Mi lesz a juta… Az a nagy kerek lehet a Feszty körkép. Ott nem is állnak sokan, mert igen drága… Fogja csak erősen, mindjárt hívom a csendőrt, ott látom a darutollát… Tyű, mennyi cselédforma asszonyság jön egy rakáson. Cigarettáznak, az igen, meg úgy kiöltöztek, még az udvarlójuk sem ismerné meg őket… Csendőr uram, ez a kis gazfickó ellopott egy zacskó cukromat…

[...]

HOSSZÚ IDŐ UTÁN A PARTIUMBAN

A Partium legfrissebb számában megjelent egy újabb részlet Fecsó című nagyregényemből, a Géza kesztyűt húzott. Ebben az Ausztráliába készülő Róheim Géza boxleckéket vesz, hogy fizikálisan is helyt állhasson a vadonban.

RÉSZLET:

Budapest, Hermina út 45.,

Róheim-villa, 1928

GÉZA KESZTYŰT HÚZOTT

- Szervusz, Géza!

- Szervusztok!

- Ő itt Rózsa Bandi bokszbajnok.

- Nagyon örülök.

- Részemről a szerencse. Károly már sokat beszélt magáról. Igazán lenyűgöző, amit Ön véghez visz a tudományban és a sportban.

- Igyekszem a régi mondás szerint élni. De nyugodtan tegezhetsz!

- Vívsz is, ha jól tudom.

- Így van, s gondoltam, a két sport határmezsgyéit összemosom kissé, mindig is kísérletező alkat voltam...

- De ha meg nem sértelek a kíváncsiskodásommal, minden tanítványomat meginterjúvolom erről, mi végre akarsz az összemosáson túl öklözni?

- Az ausztrál bozótban jól jöhet, ahová az ember lovagiasságból nem viszi magával a kardját a kőkoriak közé, nem utolsó sorban a kenguruk is határozottan jól művelik a bokszot… De…

- De, Géza?

- Hát, Károly, nem is gondoltam, hogy ilyen hamar beváltod az ígéreted. Nem készültem, még kesztyűm sincs.

- Ne izgasd te magad, Géza, hozott magával a Bandi.

- Igazából benne voltam egy nagy munkában, le kell adnom egy cikket a jövő héten... És...

- Géza, Géza, mindig ez a szabadkozás. Tedd félre a gondot! Egy kis testmozgás, aztán jeges tusolás, s máris úgy vág az agyad, mint a penge. No, hol legyen a ring?

- Nem is tudom. Ha feldúljuk a hallt, kapok anyáméktól, menjünk inkább a könyvtárszobába, az kevésbé kedves nekik. Ha leverünk egy-két etnográfiai munkát, az engem nem izgat. Isztok valamit? Alkoholt, ugye, nem, de van egy kis szóda, szólok a szakácsnénak... Szervírozhat mást is...

- Hagyd el, majd a végén... Samu bácsiék hol vannak egyébként?

- Erdővárosban intézik az ügyeket, a veresi gazdák elégedetlenkednek... No, mindjárt jövök, veszek magamra valami sportosabbat. Nektek nem kell öltöző?

[...]

AD MÉG EGY KIS JATTOT?

Az Országút online változatában megjelent a Gyereksors, kültelek, 1904 című írásom, mely a Fecsó című nagyregényem betétírása. Eredeti címe: Ad még egy kis jattot?
A teljes szöveget a képre kattintva olvashatják el.

[...] De van, hogy magunk alá vizelünk, mert nem merünk kimenni az udvarra, akkora patkányok rohangásznak. Egyszer úgy rángattam ki a húgom lábacskáját egyiknek a fogai közül. Ha már nagyon húgyos a szalma, akkor elmegyünk hármasban egy közeli lovastanyára, onnan csórunk friss derékaljat. Ha cink van, idejében jelez a nótafa, de van, hogy a rendőrt körbeszaladjuk, körbevigyorogjuk, a nagyobbak neki is mennek, megzrikkülik, jaj bácsi, hát megtámadják, no. Magának kellene még iskolába menni, lássa, én már mindent tudok az életből. Nem fogtak még meg. A bátyót igen, meg is lapogatták, olyan lila vót. [...]

Grafika: Rónai Balázs Zoltán (Gemini)

HOROSZKÓPVERSEM

Megjelent a Vácott írt Varjak és a Nézsán fogant Horoszkópvers című munkám az Irodalmi Jelen online felületén Csöndsötétben fedőcím alatt.

A szövegek elolvasásához kattintson a képre!

BERZENCEI MITRACSEK-VIDEÓ

A déli határon tartott, Lengyel János vezette Mitracsek-barangolás második napján egyre fáradó társaságunk a berzencei könyvtárban lépett fel. Fáradtunk, hiszen május 15-én még a gimnáziumban és a helyi általános iskolában is volt jelenésünk. A Berzencei Könyvtári, Információs és Közösségi Hely bibliotékájában készült videót alant meg is tekintheti.

ISKOLALÁTOGATÁS

Még mindig vagy újra vagy kiapadhatatlanul: Mit-ra-csek! Lengyel János presszóvezető tollából olvashatnak tudósítást, mely a Kárpátinfo.net-en jelent meg. A cikk a Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnáziumban és az Eötvös József Sportiskolai Általános Iskolában tett látogatásunkat taglalja, mondanom sem kell, sokkal részletesebben, mindenre és mindenkire kiterjedőbben, mint ahogyan jómagam szóltam ezekről.

A képre kattintva találják az újabb írást:

KÖTETEIM SORRA VESZEM

 Mivel eléggé elmaradtam ezzel a sorra vétellel, ezért most egyben felteszem az összes kötetem. Íme:

CSURGÓI MITRACSEK-VIDEÓ

A Mitracsek presszó Suzuki Swiften száguldó cirkuszának Csurgói megállóját láthatják itt.
A felvétel a Csurgói Városi Könyvtár és Információs Központban készült 2026. május 14-én este 17 órakor.

BERZENCEI BELÉPŐ

Május 15-én a berzencei könyvtárban lépett fel a Mitracsek presszó. A szíves fogadtatást mi sem jellemzi jobban, hogy vendéglátónk, Horváth Zita könyvtárvezető, még posztot is írt ott-létünkről az intézmény Facebook-oldalára.

De álljon itt néhány kép Lengyel Jánostól is!

VARJAK KÁRPÁTALJÁN

Még február elején voltam vendége a rákospalotai Mitracsek presszónak, melyet Lengyel János vezet. Erről tudósítottam akkoriban, de most készült cikk is az esemény kapcsán, mely a Kárpátaljában jelent meg. Akkori jelenlétem egy verssel, a Varjakkal lett megpecsételve.

"A kínálatban ezúttal a kísérletező kedvű Novák Valentin volt. Sokáig csak Valentin verseivel találkoztam az irodalmi folyóiratokban és a világhálón, ki is alakult bennem egy hamis kép, miszerint csak verseket ír. Nagyobbat nem is tévedhettem volna, hiszen a legtöbb kötete prózai mű. Már a kezdeteknél is a próza volt a középpontban. Az első könyve, egy kisregény, 1994-ben jelent meg Miskolcon az Új Bekezdés gondozásában, a címe: No! Jé! Avagy egy mai, magyar merény. Én viszont a 2001-ben, a Kaiser László vezette Hungarovox által kiadott Zsír Balázs című pikareszk regényére figyeltem fel, amit Gángoly Attilával közösen írt. A regény főhőse, az a bizonyos Zsír Balázs sok tekintetben hasonló karakter, mint Mitracsek úr. Kaiser Lászlót azért is emeltem ki, mert Valentin sokáig tanított a neves költő oktatási stúdiójában."

A képre kattintva elolvashatja a teljes cikket!

SZOLID PRESSZÓZÁS AZ ISKOLÁKBAN

A Lengyel János vezette Mitracsek presszós kiszállás második napján először a Csurgói Csokonai Vitéz Mihály Gimnáziumban voltunk. Itt kilencedikes és tizenegyedikes diákoknak olvastunk fel.

Magam néhány könyvem bemutatásával azt próbáltam bizonyítani, hogy a korábbi, irodalomtörténeti műfajok, ötletek a jelenben is továbbélnek.

Biztos fogyásom az állatmesék megújítását, Csípes M@tyim az epopeia újratöltését, Zsír Balázsunk a pikaresz regény újjászületését, A szomszéd dinoszaurusza a kóan-irodalom nyugatra emelését, a Páternoszter a vallomás- és/vagy fejlődésregény létjogosultságát, a Repedés pedig a Mikszáth-féle Új Zrínyiász vonalat reprezentálja.

Második helyszínünk a Csurgói Eötvös József Sportiskolai Általános Iskola volt.
A nyolcadikos diákoknak inkább arról meséltem, hogyan lettem író, kiemelve általános iskolai ügyeskedéseim. A dicsőségemre soha fel nem olvasott, fogalmazás órákra írt szövegektől az Ifjúsági Magazinban megjelent első versekig, és tovább... A fiatalabb generációnak Csípes M@tyimból azt részletet olvastam fel, ahol a főhős még gyermek, és összekülönbözik anyjával, aki kitagadja a mindig számítógép előtt lógó kamaszt.

CSURGÓRA CSURGUNK A SZTRÁDÁN

E cikknek már 13-án ki kellett volna kerülnie a világhálóra, de valami baj volt a bloggal. Ezért hát a jövő idő. De jobb későn, mint soha!

Május 14-én kalandtúrára indul a Lengyel János vezette Mitracsek presszó.

A déli vidékeket becserkészve elvetődünk Csurgóra és Berzencére. Megszállni a gyékényesi bányatavaknál fogunk.

Első megállónk a Csurgói Könyvtárban lesz 14-én este.
A második napon, délelőtt, a Csurgói Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium kilencedikes és tizenegyedikes diákjainak, majd a Csurgói Eötvös József Sportiskolai Általános Iskola diákjainak olvasunk fel.
Utoljára pedig, 15-én este, a Berzencei Zrínyi Miklós Művelődési Ház és Könyvtár vendégei leszünk.