RÁDIÓS FELOLVASÁSOM

A 2024-ben megjelent Az év versei antológiában olvasható verseim a Magyar Rádióban is felolvastam. Ezek hallhatók az alábbi "videón".

IRODALMI KOCSMÁZÁS A MITRACSEKBEN (FEBRUÁRI VIDEÓ)

Idén februárban vendége voltam a Lengyel János vezette Mitracsek presszónak. Erről már tudósítottam olvasóim annak idején (itt!), de most az elkészült videót is publikálom. A videóban kényes kérdések is felmerülnek. A válaszokat nem cizellálom túl!

VISSZAKALANDOZÁS

2016 szeptemberében mutattuk be Álomtourbina című kerékpárosregényem az Ex Libris Könyvtárban, mely akkoriban még ott szerénykedett a Magyar Írószövetség épületének alsóbb régióiban. A kötetet Kaiser László méltatta. A házigazda Orosz Evelin volt. A képre kattintva több más fotó is megjelenik az Ex Libris Könyvtár Facebook-oldalán.

Erről a kötetről van szó,
ha rákattint, két recenzió részletet is olvashat róla:

VARJAK ÉS HOROSZKÓPVERS NYOMTATÁSBAN IS!

 A Varjak és Horoszkópvers szövegeim megjelentek az Irodalmi Jelen júniusi print-változatában is.

Részlet a Horoszkópversből:

Horoszkópvers 

Elővers

És megint bort kell iszogatni, titkon,

hogy csapongó álmaim el ne vessze-

nek. Ma már mindből dalok, erjedők, má-

mort dicsöítők

lesznek. Egykor még kidobáltam azt, mi

gyönge volt és ócska, kacat. Szigorra

most erőmből nem telik, mert faragja

tollam a válság.

Éppen annyit termel az álmok ősi

gyára, lelkem hámora, mennyivel még

agg korig húzom a poézishíja

versgügyögésem.

Asszonyom ver. Metrumom, hej, rumokra

nem cserélem. (Bárki ilyet kitalál!)

„Pénzt hozol, borzsák, kihajítlak egyéb-

ként, fene költő!”

Zsörtölődik, ostoroz egyre: „Rúgd ki

cimboráid, zengzeteden csiszolgass!”

(Láncra fűzött versfaragók hava, mi

más: a november...)

***

Ma megkapom, amire tíz éve várok…

De mire várok tíz éve?

Lehet, csak a várásra várok,

de a várás mindig itt van velem…

Erre várok?

Elnézek jobbra,

és majdnem lelábaz a villamos…

Vagy ott, arra a nőre,

akinek át lehet nézni a fülcimpáján,

de közben nincsen feje.

Vagy arra várok,

hogy ráspricceljen a kétszercsíp

dizájnos ingemre,

amit persze könnyen lecserélek,

mert csak le kell zippzároznom

a bőröm ingestül,

s kibújok belőlem…

Lehet, erre várok,

hogy ezt megtegyem…

No, mielőtt gimnazista

versecske lesz ebből

a szabadúszó gondolat-tan-folyamból,

lássunk más képek után…

Mert silányulásra nem vártam!

Netán a nyitva hagyott ajtajú

antikváriumban válogató,

görnyedt entellektüelek

kísértetimbolygására várok?

Efféle semmilyen hallucinációkra?

Vagy arra várok, hogy ez a jelentéktelen,

időszúette sziluett elém rántsa a rollert,

s végre számba vegye valaki –

cifrán szidva a jó édes anyját,

mielőtt körútkáoszba tűnik.

Mire várok tíz éve? Mire?

Biztosan arra az aszfalton körző lézerreklámra,

valami omega óraszalon,

ami most lábszáramra vetül,

de lehet, a kapualjban smároló pár

zsebéből szotyolaként hulló másodpercekre…

várok…

már…tíz…éve…

EZREDVÉGI VERSEK

Az Ezredvég legfrissebb számában, hosszú idő után, újra versekkel jelentkeztem. A Szereposztás el is hangzott még tavasszal, a Magyar Pen Club, nőnapi rendezvényén.

NYOMTATVA, + DOHOGÁSSAL KIEGÉSZÍTVE

2026 első félévében a képen látható lapokban jelentem meg. Van közöttük szélsőbalos, szélsőjobbos, ultrakonzervatív, liberális, provinciális, országos, honort fizető, nem fizető, megszűnés szélére sodródott címkével illetett. Ám, mint látható, engem a skatulyák, a címkék nem érdekelnek. Engem az olvasó érdekel, álljon itt, vagy ott, az ideológiák bármely térfelén. Az olvasó véleménye érdekelne, amely nem juthat el az íróhoz, ha egyes orgánumok elhallgatják a szerző létezését, hiszen beskatulyázták, s attól félnek, ha átengedik a szekérvár kapuján, elpusztul szellemi országuk. Ám bizton tudom, ez a szerkesztői, kiadói félelem nem érdekli az olvasót.

Nem tartom magam hídembernek, hintapolikusnak, kétkulacsosnak. Csak írónak. Aluldotált szerzőnek. Akinek örülnie kell az 1,2 millós alkotói támogatásnak (kell, hiszen mások ezt sem kapják meg!), és kötetenként 30-40 ezer nettó forint szerzői díjnak.

De be kell, valljam, én az olvasóknak örülök a legjobban! Mert azért akadnak!

A képet még árnyalja, az online megjelenések sora: Napút, Spanyolnátha, Új Nautilus, Országút, Vörös Postakocsi. 

FÉLEK

 

Amennyire várom, hogy megjelenjen Fecsó című nagyregényem, mely a Róheim-villa történetét meséli el, annyira félek is az elutasítástól, a meg nem értéstől. Vannak szerkesztők, akiknek a regény teljes ismerete nélkül, már egyetlen általuk olvasott részlet alapján is, túl sok benne Tisza István. Szinte érzem, ahogy tolulnak a pártos szerkesztői agyakba a több merényletet túlélt, egy merényletbe belehalt miniszterelnökről alkotott vaskos sztereotípiák. Másoknak sok lesz benne Róheim Samu, meg Róheim Géza, meg úgy általában a zsidó vonal. És akkor még a mozgássérültekről nem is beszéltem! Ők sokszor ideológia- és pártfüggetlen viszolygást váltanak ki.

S még egy szó sem esett a szöveg esztétikumáról…

De mit tehet az író, aki egy ház történetét meséli?

Igen, zsidók építtette házról van szó! Ezer szállal kötődik a Róheimekhez, akik közül a leghíresebb Róheim Géza, a pszichoetnológia méltatlanul elfelejtett atyja lett. Hogy miért negligálták ezt a zseni spektrumba hajló tudós elmét? Talán egy „bűne” volt, hogy a második világháború után sem tagadta meg a magyarokat, pedig messze menekült az országból, ha nehezen is vette rá magát, sőt szerette őket, szerette Magyarországot, és koporsójára nemzeti lobogót teríttetett.

És igen, itt ölték meg Tisza Istvánt, aki a zsidó asszimiláció híveként is, a források tanúsága szerint, nagyon jó kapcsolatokat ápolt a Róheim családdal már annak előtte is, hogy a villába költözött.

Így nem is történhetett másképp, hogy a sztereotípiákon túli Róheim család, és a sztereotípiákon túli Tisza István jelentős helyet kap a regényben. Mily botrány!, a Tisza-gyilkosság napjáról dramatizált, harminchárom kéziratoldalnyi szöveg szól, hiszen: 1) ez volt a legjelentősebb és egyben a legszörnyűbb történés az épületben; 2) a Tisza-gyilkosság egyfajta misztikus szálként továbbfut a regényben.

Hát ennyi. Esztétikailag persze lehet kritizálni valamit! Az eddig megjelent és beígért megjelenésű részletek alapján azonban nagy esztétikai problémák nem akadtak lapszerkesztői oldalon. Majd a regénytechnikába, mert nem szokványos, a szerkesztési módba bele lehet állni, ha veszik a fáradságot a kritikusok, és elolvassák. Ám hol van az még?!

Jó lenne már leszokni arról a trendről, főleg azoknak, akiknek nagy a felelősségük az irodalomban, hogy ha valami nem a „ő szájuk íze” szerint készül, akkor arról nem írnak, abból a szövegből, attól a szerzőtől részletet nem közölnek, mi több, foggal-körömmel küzdenek azért, hogy árnyékban, kritikátlanul maradjon! Jó lenne az esztétikum talaján megállni, és kiragadott szavak, félmondatok, részletek alapján nem kritizálni, kizárni a szerzőket az előrehaladás lehetőségéből! Főleg, ha a szerzők, nem a politikai pártoknak, ideológiáknak, hanem az olvasóknak írnak, akik bárhová is leszavazhatnak, bármit is gondolhatnak bármiről, bármiféle ideológiát, irodalmi stílt vagy folyóiratízlést preferálhatnak!

Jó lenne, ha felnőne a hazai literatúra olyan tekintetben is, hogy az olvasó dönthesse el, mi kell neki! A folyóiratoknak, kiadóknak pedig nem az ítélkezés, előszűrés, uram bocsá' a világnézeti cenzúrázás lenne a feladatuk, hanem a színvonalas szövegek tálalása...

FELEMELKEDÉS AZ ÚJ NAUTILUSON

Újabb Róheim-villás szövegem jelent meg az Új Nautiluson, címe Memento Móni. Ez a novella 2007-ben jelent meg az Ecettel savanyítok című kötetemben, sőt, annak az alcímét is adta, és a mozgássérültek kőkemény világába kalauzolta/kalauzolja az olvasót. Most a villáról szóló regény betétdarabja. A regény szerint e novellákat a Mozgássérültek Állami Intézetében élő egyik disztrófiás fiatal írja...

A képre kattintva már olvashatja is!

SZAPORODÓ RÓHEIM-VILLÁS MEGJELENÉSEK

Remélhetőleg a közeljövőben megjelenik Fecsó című, a Róheim-villa történetét feldolgozó nagyregényem. A kötetben szereplő, eddig már megjelent írásokat gyűjtöttem itt egybe. És a közlésre elfogadottak is ott büszkélkednek a lista végén.

SZEGEDI LAP: Geszt, birtokhatárút, 1901
Kattintson ide!
Gróf Tisza István és ifjabb gróf Tisza István beszélgetése a geszti Tisza-birtokon

SZEGEDI LAP: Erdőváros, dűlőút, 1900
Kattintson ide!
Róheim Sámuel a Róheim-villa építtetője, Erdőkertes település megálmodója fiával, Róheim Gézával diskurál a kertesi utcákon, nem messze a Géza-hegytől...

MAGYAR NAPLÓ; AZ ÉV NOVELLÁI, 2021: A szolnoki csata
Kattitnson ide!
A mozgássérült fiatalok elmesélik Karmazsin elvtársnak, milyen is volt valójában szolnoki tanulmányútjuk...

IRODALMI JELEN: Viselje el, fiam!
Kattintson ide!
József Attila képzelt beszélgetése Róheim Gézával, aki Rapaport után, elvállalta volna a költő analízisét/terápiáját...

HITEL: Amputált ön?
Kattintson ide!
Tisza kisétál a Parlamentből, s kedvenc hóbortjának élve próbál a Körúthoz kijutni, azaz becsukott szemmel lépdel. Közben hall ezt, azt, s találkozik egy lába vesztett hadirokkanttal, akit még geszti birtokán alkalmazott...

ÚJ NAUTILUS: Vallatás
Kattitnson ide!
Groteszk, abszurd betétnovella, melyben a Róheim-villát betessékelik egy fekete autóba, és elviszik az Andrási út 60-ba, hogy kicsit kivallassák...

ÚJ NAUTILUS: Röhögünk
Kattintson ide!
A Róheim-villában élő (Mozgássérültek Állami Intézete) botos, kerekesszékes fiatalok kirándulni mennek a Pilisbe. A jó ötletnek tűnő kaland életveszélyt is hordoz magában...

ORSZÁGÚT:  A mattig nekünk szánt sors (eredeti címe a könyvben: Mindig ez a szöveg!)
Kattintson ide!
A Róheim-villa mozgássérült lakóit egy sakk nagymester, egy boxoló és egy futballista látogatja meg. Béci annyira nem örül ennek, bár lehet túlfilozofálja a dolgot!

VÁRUCCA: Minden csupa vörös csillag (2026. 91. szám)
Muhoray Mihály és Sinka István beszélgetése a Róheim-villa kertjében, 1945 februárjában.

ÚJ FORRÁS: Vurstli
A tizenéves Róheim Gézát nehezen, de kiengedik a ligeti sokadalomba, ahol először találkozik a ráfogással, az előítéletekkel, s egyéb emberi aljasságokkal, miközben magával ragadja a forgatag.

ORSZÁGÚT: Gyereksors, külktelek, 1904 (eredeti címe a könyvben: Ad még egy kis jattot?)
Kattintson ide!
Egy kültelki gyermek ad "villáminterjút", kalauzt az élethez, egy múlt század eleji "bácsinak", aki talán Nemes Lipót, talán nem, de mindenképp a szociális szakmákban dolgozók előfutára. (Áthallásos történet, mert, sajnos, nincs semmi új a nap alatt!)

PARTIUM: Géza kesztyűt húzott
Kattintson ide! (37. oldaltól a PDF-ben)
Róheim Géza Ausztráliába készül Hogy biztonságban érezhesse magát a kenguruk földjén, boxleckét vesz a Róheim-villában...

***

KÖZLÉSRE ELFOGADTÁK:

IRODALMI JELEN: Trafik
MAGYAR NAPLÓ: Miért nem kanálépület?
LITERA: Befűzött egy görbült lábszárcsontot
PARTIUM: Párbajra hívom!

ÓZDI SZOCREÁLBAN

A Lengyel János vezette Mitracsek presszó utazó, irodalmi (nagy)követei ezúttal Ózd városában léptek fel, a helyi könyvtár Árpád Vezér úti fiókkönyvtárában. Ezúttal Orosz Margit, Turbók Attila, Lengyel János, s jómagam, Novák Valentin olvasott fel. A Biztos fogyás (2007) állatmeséivel és a Hovavonatozni (2013) verseivel rukkoltam elő.

A barokkal feljavított szocreál kulisszák között jól érezte magát csapatunk. A szendvicsek fogytak, a házi süti szintúgy, a limonádé hűsített. Ózdon is hagytam köteteimből, ha már a magyar könyvkiadás/terjesztéstől ezt nem várhatja el egy szerző.

Alább megnézhetik a helyi tévé által készített tudósítást.

MITRACSEK PRESSZÓ ÚJRATÖLTVE

A Mitracsek Presszó vándorcirkusza újratöltve. Következő állomásunk Ózd. Minden egyéb kiderül a plakátról. De már szervezzük a szeptember eleji, nagykanizsai fellépésünket is!

LÁTOMÁSOS VALÓSÁG A MAGYAR MÚZSÁBAN

A Magyar Múzsa legfrissebb számában egy tavalyi, tatai emléket dolgoztam fel. A vers érdekes, talán a Múzsa hagyományos versmegszólalásaihoz képest túlontúl útkereső, de köszönöm Lengyel Jánosnak, hogy bekerültem végül ebbe a lapszámba!

MÉG EGY ROTÁCS A KORTÁRSBAN

A Kortárs júniusi számában megjelent a Dr. Rotács és a műanyag pohár című novellám. Nagy valószínűséggel ebből a ciklusból már nem publikálok semmit önállóan. Remélem, Rotácsom majd egy gyűjteményes, szocionovellákat tartalmazó kötetben lát napvilágot legközelebb. A könyv kész, kiadóban van, a lektor asztalán. Várom a híreket...

AZ ÚJ FORRÁSBAN IS FECSÓ-RÉSZLET

Az Új Forrás júniusi számában is megjelent egy részlet Fecsó című nagyregényemből, a Benn a bárány, kinn a farkas című. Ebben a gyermek Róheim Géza a ligeti kavalkádban is szembesül azzal, hogy más mint a többiek...

RÉSZLET:

Budapest, Hermina út 35/b
Róheim-villa, Városliget, Vurstli, 1901

BENN A BÁRÁNY, KINN A FARKAS

[...]

Itt a világ közepe, aki nem hiszi, jöjjön be… Itt a világ közepe, aki nem hiszi, jöjjön be… Jaj, kell nekem ez a sokadalom? Milyen érdekes az a körhinta, hogy szédülnek rajta az emberek, hogy ölelik egymást nők és férfiak, lánykák és kisfiúk… Ide felülök, várjatok meg! Ez a sok szegény ember mindig itt szórakozik, én, a gazdag gyerek, meg ki sem jöhetek. Furcsa ez. Ezeket miért nem félti senki. Milyen durvák és könyörtelenek, hogy tapossák egymást, hogy verekednek, mint a vademberek. Némelyiknek még a feneke is kilátszik a nadrág szakadt ülepén. Tyű, de nekem jöttek, majd felökleltek, és milyen parasztosan beszélnek, pedig ez a Magyar Királyság fővárosa, mégis úgy ejtik a szavakat, mint Erdővárosban némelyik kocsis. Meg a modoruk is. Nyersek, közönségesek… Olyan szavakat használnak, aminőket még nem is hallottam. Talán nem is csodálható, ha édesanya nem mer jönni, apámnak meg derogál. Hé, fogják meg, tolvaj gazember, fogják meg, ott szalad! Hiszen az egy gyermek. Alig látszik ki a földből, a sapkája öt számmal nagyobb. A harisnyája lukas. Fogják meg azt a porbafingót! Csendőr! Rendőr! Hé, valaki! Ott van, kapja már el, elvitt egy zacskó cukromat. Mit óbégat egy zacskó cukorka miatt, több is veszett Mohácsnál. Ennyi veszteség adódik! Kalkulálja be az árba. Én jó futónak számítok, de nem hiszem, hogy a nyomába érhetnék… Ide tessék, ide, itt látható a Szakállas Sybilla, a Madárfejű Lajcsika, itt látható a kétfejű csirke, és aranytojást tojó tyúk. Tessék csak, tessék! Ide tessék! Két korona mindezen csodák láthatása! Hát oda be nem mennék, abba a koszhodt bejáratú sátorba, lehet, jövő héten már engem állítanának ki. Szeretlek édes, üljünk föl a hintára! Nem félsz, ugye? Veled mindenhová, veled semmitől és senkitől! Csókolóznak. Förtelmes hely ez. Azt mondta édesanya, hogy csak a legprimitívebb emberek csókolóznak az utcán. A bunkók. Ezek meg itten összeborulnak, és úgy tesznek… Még sosem ültem körhintán. Micsoda szerkezet. Elindul. Előttem ül az a párocska. Milyen közel vannak egymáshoz, belebújtak egymásba. Ez szédítő. Kibírok egy menetet. Hányingerem van, felkavarodott a gyomrom, de erről nincs leszállás. Hogy nevetnek, hogy élvezik. Hátrafordultam, ott is mindenki kacag, meg viháncol, meg sikongat, de nem félelmében, hanem csak, hogy fokozódjon a hangulat… Kár volt hátrafordulnom. Most igazán rosszul vagyok. Nézd csak, elkapták a cukorka tolvajt. Fülön fogva vezetik. Hogy sír és jajveszékel. A többi utcagyerek meg neveti. Ezek igazi utcagyerekek lehetnek. Ezektől óv anyu. Nincs bennük semmi gerinc, röhögik a közülük való balsorsát. Itt van, elkaptam. Mi lesz a juta… Az a nagy kerek lehet a Feszty körkép. Ott nem is állnak sokan, mert igen drága… Fogja csak erősen, mindjárt hívom a csendőrt, ott látom a darutollát… Tyű, mennyi cselédforma asszonyság jön egy rakáson. Cigarettáznak, az igen, meg úgy kiöltöztek, még az udvarlójuk sem ismerné meg őket… Csendőr uram, ez a kis gazfickó ellopott egy zacskó cukromat…

[...]

HOSSZÚ IDŐ UTÁN A PARTIUMBAN

A Partium legfrissebb számában megjelent egy újabb részlet Fecsó című nagyregényemből, a Géza kesztyűt húzott. Ebben az Ausztráliába készülő Róheim Géza boxleckéket vesz, hogy fizikálisan is helyt állhasson a vadonban.

RÉSZLET:

Budapest, Hermina út 45.,

Róheim-villa, 1928

GÉZA KESZTYŰT HÚZOTT

- Szervusz, Géza!

- Szervusztok!

- Ő itt Rózsa Bandi bokszbajnok.

- Nagyon örülök.

- Részemről a szerencse. Károly már sokat beszélt magáról. Igazán lenyűgöző, amit Ön véghez visz a tudományban és a sportban.

- Igyekszem a régi mondás szerint élni. De nyugodtan tegezhetsz!

- Vívsz is, ha jól tudom.

- Így van, s gondoltam, a két sport határmezsgyéit összemosom kissé, mindig is kísérletező alkat voltam...

- De ha meg nem sértelek a kíváncsiskodásommal, minden tanítványomat meginterjúvolom erről, mi végre akarsz az összemosáson túl öklözni?

- Az ausztrál bozótban jól jöhet, ahová az ember lovagiasságból nem viszi magával a kardját a kőkoriak közé, nem utolsó sorban a kenguruk is határozottan jól művelik a bokszot… De…

- De, Géza?

- Hát, Károly, nem is gondoltam, hogy ilyen hamar beváltod az ígéreted. Nem készültem, még kesztyűm sincs.

- Ne izgasd te magad, Géza, hozott magával a Bandi.

- Igazából benne voltam egy nagy munkában, le kell adnom egy cikket a jövő héten... És...

- Géza, Géza, mindig ez a szabadkozás. Tedd félre a gondot! Egy kis testmozgás, aztán jeges tusolás, s máris úgy vág az agyad, mint a penge. No, hol legyen a ring?

- Nem is tudom. Ha feldúljuk a hallt, kapok anyáméktól, menjünk inkább a könyvtárszobába, az kevésbé kedves nekik. Ha leverünk egy-két etnográfiai munkát, az engem nem izgat. Isztok valamit? Alkoholt, ugye, nem, de van egy kis szóda, szólok a szakácsnénak... Szervírozhat mást is...

- Hagyd el, majd a végén... Samu bácsiék hol vannak egyébként?

- Erdővárosban intézik az ügyeket, a veresi gazdák elégedetlenkednek... No, mindjárt jövök, veszek magamra valami sportosabbat. Nektek nem kell öltöző?

[...]

AD MÉG EGY KIS JATTOT?

Az Országút online változatában megjelent a Gyereksors, kültelek, 1904 című írásom, mely a Fecsó című nagyregényem betétírása. Eredeti címe: Ad még egy kis jattot?
A teljes szöveget a képre kattintva olvashatják el.

[...] De van, hogy magunk alá vizelünk, mert nem merünk kimenni az udvarra, akkora patkányok rohangásznak. Egyszer úgy rángattam ki a húgom lábacskáját egyiknek a fogai közül. Ha már nagyon húgyos a szalma, akkor elmegyünk hármasban egy közeli lovastanyára, onnan csórunk friss derékaljat. Ha cink van, idejében jelez a nótafa, de van, hogy a rendőrt körbeszaladjuk, körbevigyorogjuk, a nagyobbak neki is mennek, megzrikkülik, jaj bácsi, hát megtámadják, no. Magának kellene még iskolába menni, lássa, én már mindent tudok az életből. Nem fogtak még meg. A bátyót igen, meg is lapogatták, olyan lila vót. [...]

Grafika: Rónai Balázs Zoltán (Gemini)

HOROSZKÓPVERSEM

Megjelent a Vácott írt Varjak és a Nézsán fogant Horoszkópvers című munkám az Irodalmi Jelen online felületén Csöndsötétben fedőcím alatt.

A szövegek elolvasásához kattintson a képre!

BERZENCEI MITRACSEK-VIDEÓ

A déli határon tartott, Lengyel János vezette Mitracsek-barangolás második napján egyre fáradó társaságunk a berzencei könyvtárban lépett fel. Fáradtunk, hiszen május 15-én még a gimnáziumban és a helyi általános iskolában is volt jelenésünk. A Berzencei Könyvtári, Információs és Közösségi Hely bibliotékájában készült videót alant meg is tekintheti.

ISKOLALÁTOGATÁS

Még mindig vagy újra vagy kiapadhatatlanul: Mit-ra-csek! Lengyel János presszóvezető tollából olvashatnak tudósítást, mely a Kárpátinfo.net-en jelent meg. A cikk a Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnáziumban és az Eötvös József Sportiskolai Általános Iskolában tett látogatásunkat taglalja, mondanom sem kell, sokkal részletesebben, mindenre és mindenkire kiterjedőbben, mint ahogyan jómagam szóltam ezekről.

A képre kattintva találják az újabb írást:

KÖTETEIM SORRA VESZEM

 Mivel eléggé elmaradtam ezzel a sorra vétellel, ezért most egyben felteszem az összes kötetem. Íme:

CSURGÓI MITRACSEK-VIDEÓ

A Mitracsek presszó Suzuki Swiften száguldó cirkuszának Csurgói megállóját láthatják itt.
A felvétel a Csurgói Városi Könyvtár és Információs Központban készült 2026. május 14-én este 17 órakor.

BERZENCEI BELÉPŐ

Május 15-én a berzencei könyvtárban lépett fel a Mitracsek presszó. A szíves fogadtatást mi sem jellemzi jobban, hogy vendéglátónk, Horváth Zita könyvtárvezető, még posztot is írt ott-létünkről az intézmény Facebook-oldalára.

De álljon itt néhány kép Lengyel Jánostól is!

VARJAK KÁRPÁTALJÁN

Még február elején voltam vendége a rákospalotai Mitracsek presszónak, melyet Lengyel János vezet. Erről tudósítottam akkoriban, de most készült cikk is az esemény kapcsán, mely a Kárpátaljában jelent meg. Akkori jelenlétem egy verssel, a Varjakkal lett megpecsételve.

"A kínálatban ezúttal a kísérletező kedvű Novák Valentin volt. Sokáig csak Valentin verseivel találkoztam az irodalmi folyóiratokban és a világhálón, ki is alakult bennem egy hamis kép, miszerint csak verseket ír. Nagyobbat nem is tévedhettem volna, hiszen a legtöbb kötete prózai mű. Már a kezdeteknél is a próza volt a középpontban. Az első könyve, egy kisregény, 1994-ben jelent meg Miskolcon az Új Bekezdés gondozásában, a címe: No! Jé! Avagy egy mai, magyar merény. Én viszont a 2001-ben, a Kaiser László vezette Hungarovox által kiadott Zsír Balázs című pikareszk regényére figyeltem fel, amit Gángoly Attilával közösen írt. A regény főhőse, az a bizonyos Zsír Balázs sok tekintetben hasonló karakter, mint Mitracsek úr. Kaiser Lászlót azért is emeltem ki, mert Valentin sokáig tanított a neves költő oktatási stúdiójában."

A képre kattintva elolvashatja a teljes cikket!

SZOLID PRESSZÓZÁS AZ ISKOLÁKBAN

A Lengyel János vezette Mitracsek presszós kiszállás második napján először a Csurgói Csokonai Vitéz Mihály Gimnáziumban voltunk. Itt kilencedikes és tizenegyedikes diákoknak olvastunk fel.

Magam néhány könyvem bemutatásával azt próbáltam bizonyítani, hogy a korábbi, irodalomtörténeti műfajok, ötletek a jelenben is továbbélnek.

Biztos fogyásom az állatmesék megújítását, Csípes M@tyim az epopeia újratöltését, Zsír Balázsunk a pikaresz regény újjászületését, A szomszéd dinoszaurusza a kóan-irodalom nyugatra emelését, a Páternoszter a vallomás- és/vagy fejlődésregény létjogosultságát, a Repedés pedig a Mikszáth-féle Új Zrínyiász vonalat reprezentálja.

Második helyszínünk a Csurgói Eötvös József Sportiskolai Általános Iskola volt.
A nyolcadikos diákoknak inkább arról meséltem, hogyan lettem író, kiemelve általános iskolai ügyeskedéseim. A dicsőségemre soha fel nem olvasott, fogalmazás órákra írt szövegektől az Ifjúsági Magazinban megjelent első versekig, és tovább... A fiatalabb generációnak Csípes M@tyimból azt részletet olvastam fel, ahol a főhős még gyermek, és összekülönbözik anyjával, aki kitagadja a mindig számítógép előtt lógó kamaszt.