FRISSÜLÉS

A maratoni táv vége felé

A Magyar Írószövetség maratoni, kétnapos felolvasásának október 16-i fordulójába kapcsolódtam bele, ezen belül is az utolsó előtti etapba, ...

2026. augusztus 11., kedd

NAPLÓZTAK

A Magyar Napló friss, augusztusi számában jelent meg legújabb Fecsó-részletem, Villa-képek címmel. Az eredeti, regénybeli részlet címe: Miért nem kanálépület?


Részlet a részletből:

A fiúk a másodikon, a műteremben aludtak. Felettük a tető, a felett a csillagos ég. Mindegyik kicsiny műremek, Isten műhelyéből. Lóri, Gyuri és Gyuri, Zolti, Géza, László, Pali, Endi (Endre, ha jól emlékszem), Sanyi. Az egyik ablaktámla összetekert újságpapírral kiékelve. A ligetből friss éjszakát fúj a szél. A pokrócok alatt kicsiny gyermektestek vették föl az életen át elkísérő alvó pozíciót. Túl az első álmokon, ki magzati pózba kuporodva, ki hason, szétterpedő lábakkal, ki hanyatt, nyitott szájjal, ki párna helyett a keze fején, behajlított alkarján támasztva feje oldalát, megint mások a pokróc alá bújva teljes terjedelemben, egyesek lerúgva magukról mindent, csóré derékkal álmodtak háborút, halált, ligeti játékot, szebb jövőt, diftériát és tifuszt, hadirokkantat, vakot, zászlólobogást, s mindenféle színű csillagokat…

 A kis Klein Gyuri az ágy alatt talált vigaszt. Pince, pókok, bogarak. Ágyalja, pókok, bogarak. Pince, robbanás, összerezzenés. Ágyalja, teherautó karaván a Herminán, összerezzenés… Vacog minden porcikájában. Mamát hívja. Anyut hívja. Apa nyakát öleli. Öntudatlan mozdulatszínház az övé. Mindenki ott van vele, aki már nincs. Ott az ágyalja óvóhelyen. Néha nyüszít, összerezzen, néha felsír. Zolti felébred. Kihúzza a megnyugvást álmában sem található sorstársat, aláfog, felnyalábolja, s visszahenteríti az ágyra. Gyuri fel sem riad, annyira erősen fogja az álomszínház zsinórpadlásának kötélzete. Ott marad. Talán reggelig. Talán örökre. A láz veri. Ki tudja, mi a baj? Meg nem fázhatott. Eggyel ezelőtt volt a spanyolnátha… Ez a világégés milyen feneséget tartogat? Nagy a meleg. Dinnyeérlelő. Délben dinnye volt. Falta, még a fehérjét is harapta, akár a kacsák, a héját is megnyalta, ahol ráfolyt az édes lé. Igen, a tányérból is kiitta a levet, ami jól megáztatta a gyümölcs haját. Talán hastífusz a hevenyészve mosott héjtól… Sok helyen emberi bélsár a trágya. Az állatok megdöglöttek, vagy megették őket…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

LEGGYAKRABBAN NÉZETT