Újabb Róheim-villás szövegem jelent meg az Új Nautiluson, címe Memento Móni. Ez a novella 2007-ben jelent meg az Ecettel savanyítok című kötetemben, sőt, annak az alcímét is adta, és a mozgássérültek kőkemény világába kalauzolta/kalauzolja az olvasót. Most a villáról szóló regény betétdarabja. A regény szerint e novellákat a Mozgássérültek Állami Intézetében élő egyik disztrófiás fiatal írja...
A képre kattintva már olvashatja is!
Remélhetőleg a közeljövőben megjelenik Fecsó című, a Róheim-villa történetét feldolgozó nagyregényem. A kötetben szereplő, eddig már megjelent írásokat gyűjtöttem itt egybe. És a közlésre elfogadottak is ott büszkélkednek a lista végén.
SZEGEDI LAP: Geszt, birtokhatárút, 1901
Kattintson ide!
Gróf Tisza István és ifjabb gróf Tisza István beszélgetése a geszti Tisza-birtokon
SZEGEDI LAP: Erdőváros, dűlőút, 1900
Kattintson ide!
Róheim Sámuel a Róheim-villa építtetője, Erdőkertes település megálmodója fiával, Róheim Gézával diskurál a kertesi utcákon, nem messze a Géza-hegytől...
MAGYAR NAPLÓ; AZ ÉV NOVELLÁI, 2021: A szolnoki csata
Kattitnson ide!
A mozgássérült fiatalok elmesélik Karmazsin elvtársnak, milyen is volt valójában szolnoki tanulmányútjuk...
IRODALMI JELEN: Viselje el, fiam!
Kattintson ide!
József Attila képzelt beszélgetése Róheim Gézával, aki Rapaport után, elvállalta volna a költő analízisét/terápiáját...
HITEL: Amputált ön?
Kattintson ide!
Tisza kisétál a Parlamentből, s kedvenc hóbortjának élve próbál a Körúthoz kijutni, azaz becsukott szemmel lépdel. Közben hall ezt, azt, s találkozik egy lába vesztett hadirokkanttal, akit még geszti birtokán alkalmazott...
ÚJ NAUTILUS: Vallatás
Kattitnson ide!
Groteszk, abszurd betétnovella, melyben a Róheim-villát betessékelik egy fekete autóba, és elviszik az Andrási út 60-ba, hogy kicsit kivallassák...
ÚJ NAUTILUS: Röhögünk
Kattintson ide!
A Róheim-villában élő (Mozgássérültek Állami Intézete) botos, kerekesszékes fiatalok kirándulni mennek a Pilisbe. A jó ötletnek tűnő kaland életveszélyt is hordoz magában...
ORSZÁGÚT: A mattig nekünk szánt sors (eredeti címe a könyvben: Mindig ez a szöveg!)
Kattintson ide!
A Róheim-villa mozgássérült lakóit egy sakk nagymester, egy boxoló és egy futballista látogatja meg. Béci annyira nem örül ennek, bár lehet túlfilozofálja a dolgot!
VÁRUCCA: Minden csupa vörös csillag (2026. 91. szám)
Muhoray Mihály és Sinka István beszélgetése a Róheim-villa kertjében, 1945 februárjában.
ÚJ FORRÁS: Vurstli
A tizenéves Róheim Gézát nehezen, de kiengedik a ligeti sokadalomba, ahol először találkozik a ráfogással, az előítéletekkel, s egyéb emberi aljasságokkal, miközben magával ragadja a forgatag.
ORSZÁGÚT: Gyereksors, külktelek, 1904 (eredeti címe a könyvben: Ad még egy kis jattot?)
Kattintson ide!
Egy kültelki gyermek ad "villáminterjút", kalauzt az élethez, egy múlt század eleji "bácsinak", aki talán Nemes Lipót, talán nem, de mindenképp a szociális szakmákban dolgozók előfutára. (Áthallásos történet, mert, sajnos, nincs semmi új a nap alatt!)
PARTIUM: Géza kesztyűt húzott
Kattintson ide! (37. oldaltól a PDF-ben)
Róheim Géza Ausztráliába készül Hogy biztonságban érezhesse magát a kenguruk földjén, boxleckét vesz a Róheim-villában...
***
KÖZLÉSRE ELFOGADTÁK:
IRODALMI JELEN: Trafik
MAGYAR NAPLÓ: Miért nem kanálépület?
LITERA: Befűzött egy görbült lábszárcsontot
PARTIUM: Párbajra hívom!
A Lengyel János vezette Mitracsek presszó utazó, irodalmi (nagy)követei ezúttal Ózd városában léptek fel, a helyi könyvtár Árpád Vezér úti fiókkönyvtárában. Ezúttal Orosz Margit, Turbók Attila, Lengyel János, s jómagam, Novák Valentin olvasott fel. A Biztos fogyás (2007) állatmeséivel és a Hovavonatozni (2013) verseivel rukkoltam elő.
A barokkal feljavított szocreál kulisszák között jól érezte magát csapatunk. A szendvicsek fogytak, a házi süti szintúgy, a limonádé hűsített. Ózdon is hagytam köteteimből, ha már a magyar könyvkiadás/terjesztéstől ezt nem várhatja el egy szerző.
Alább megnézhetik a helyi tévé által készített tudósítást.
A Mitracsek Presszó vándorcirkusza újratöltve. Következő állomásunk Ózd. Minden egyéb kiderül a plakátról. De már szervezzük a szeptember eleji, nagykanizsai fellépésünket is!
A Magyar Múzsa legfrissebb számában egy tavalyi, tatai emléket dolgoztam fel. A vers érdekes, talán a Múzsa hagyományos versmegszólalásaihoz képest túlontúl útkereső, de köszönöm Lengyel Jánosnak, hogy bekerültem végül ebbe a lapszámba!
A Kortárs júniusi számában megjelent a Dr. Rotács és a műanyag pohár című novellám. Nagy valószínűséggel ebből a ciklusból már nem publikálok semmit önállóan. Remélem, Rotácsom majd egy gyűjteményes, szocionovellákat tartalmazó kötetben lát napvilágot legközelebb. A könyv kész, kiadóban van, a lektor asztalán. Várom a híreket...
Az Új Forrás júniusi számában is megjelent egy részlet Fecsó című nagyregényemből, a Benn a bárány, kinn a farkas című. Ebben a gyermek Róheim Géza a ligeti kavalkádban is szembesül azzal, hogy más mint a többiek...
RÉSZLET:
Budapest, Hermina út 35/b
Róheim-villa, Városliget, Vurstli, 1901
BENN A BÁRÁNY, KINN A FARKAS
[...]
Itt a világ közepe, aki nem hiszi, jöjjön be… Itt a világ közepe, aki nem hiszi, jöjjön be… Jaj, kell nekem ez a sokadalom? Milyen érdekes az a körhinta, hogy szédülnek rajta az emberek, hogy ölelik egymást nők és férfiak, lánykák és kisfiúk… Ide felülök, várjatok meg! Ez a sok szegény ember mindig itt szórakozik, én, a gazdag gyerek, meg ki sem jöhetek. Furcsa ez. Ezeket miért nem félti senki. Milyen durvák és könyörtelenek, hogy tapossák egymást, hogy verekednek, mint a vademberek. Némelyiknek még a feneke is kilátszik a nadrág szakadt ülepén. Tyű, de nekem jöttek, majd felökleltek, és milyen parasztosan beszélnek, pedig ez a Magyar Királyság fővárosa, mégis úgy ejtik a szavakat, mint Erdővárosban némelyik kocsis. Meg a modoruk is. Nyersek, közönségesek… Olyan szavakat használnak, aminőket még nem is hallottam. Talán nem is csodálható, ha édesanya nem mer jönni, apámnak meg derogál. Hé, fogják meg, tolvaj gazember, fogják meg, ott szalad! Hiszen az egy gyermek. Alig látszik ki a földből, a sapkája öt számmal nagyobb. A harisnyája lukas. Fogják meg azt a porbafingót! Csendőr! Rendőr! Hé, valaki! Ott van, kapja már el, elvitt egy zacskó cukromat. Mit óbégat egy zacskó cukorka miatt, több is veszett Mohácsnál. Ennyi veszteség adódik! Kalkulálja be az árba. Én jó futónak számítok, de nem hiszem, hogy a nyomába érhetnék… Ide tessék, ide, itt látható a Szakállas Sybilla, a Madárfejű Lajcsika, itt látható a kétfejű csirke, és aranytojást tojó tyúk. Tessék csak, tessék! Ide tessék! Két korona mindezen csodák láthatása! Hát oda be nem mennék, abba a koszhodt bejáratú sátorba, lehet, jövő héten már engem állítanának ki. Szeretlek édes, üljünk föl a hintára! Nem félsz, ugye? Veled mindenhová, veled semmitől és senkitől! Csókolóznak. Förtelmes hely ez. Azt mondta édesanya, hogy csak a legprimitívebb emberek csókolóznak az utcán. A bunkók. Ezek meg itten összeborulnak, és úgy tesznek… Még sosem ültem körhintán. Micsoda szerkezet. Elindul. Előttem ül az a párocska. Milyen közel vannak egymáshoz, belebújtak egymásba. Ez szédítő. Kibírok egy menetet. Hányingerem van, felkavarodott a gyomrom, de erről nincs leszállás. Hogy nevetnek, hogy élvezik. Hátrafordultam, ott is mindenki kacag, meg viháncol, meg sikongat, de nem félelmében, hanem csak, hogy fokozódjon a hangulat… Kár volt hátrafordulnom. Most igazán rosszul vagyok. Nézd csak, elkapták a cukorka tolvajt. Fülön fogva vezetik. Hogy sír és jajveszékel. A többi utcagyerek meg neveti. Ezek igazi utcagyerekek lehetnek. Ezektől óv anyu. Nincs bennük semmi gerinc, röhögik a közülük való balsorsát. Itt van, elkaptam. Mi lesz a juta… Az a nagy kerek lehet a Feszty körkép. Ott nem is állnak sokan, mert igen drága… Fogja csak erősen, mindjárt hívom a csendőrt, ott látom a darutollát… Tyű, mennyi cselédforma asszonyság jön egy rakáson. Cigarettáznak, az igen, meg úgy kiöltöztek, még az udvarlójuk sem ismerné meg őket… Csendőr uram, ez a kis gazfickó ellopott egy zacskó cukromat…
[...]
A Partium legfrissebb számában megjelent egy újabb részlet Fecsó című nagyregényemből, a Géza kesztyűt húzott. Ebben az Ausztráliába készülő Róheim Géza boxleckéket vesz, hogy fizikálisan is helyt állhasson a vadonban.
