Az Új Forrás júniusi számában is megjelent egy részlet Fecsó című nagyregényemből, a Benn a bárány, kinn a farkas című. Ebben a gyermek Róheim Géza a ligeti kavalkádban is szembesül azzal, hogy más mint a többiek...
RÉSZLET:
Budapest, Hermina út 35/b
Róheim-villa, Városliget, Vurstli, 1901
BENN A BÁRÁNY, KINN A FARKAS
[...]
Itt a világ közepe, aki nem hiszi, jöjjön be… Itt a világ közepe, aki nem hiszi, jöjjön be… Jaj, kell nekem ez a sokadalom? Milyen érdekes az a körhinta, hogy szédülnek rajta az emberek, hogy ölelik egymást nők és férfiak, lánykák és kisfiúk… Ide felülök, várjatok meg! Ez a sok szegény ember mindig itt szórakozik, én, a gazdag gyerek, meg ki sem jöhetek. Furcsa ez. Ezeket miért nem félti senki. Milyen durvák és könyörtelenek, hogy tapossák egymást, hogy verekednek, mint a vademberek. Némelyiknek még a feneke is kilátszik a nadrág szakadt ülepén. Tyű, de nekem jöttek, majd felökleltek, és milyen parasztosan beszélnek, pedig ez a Magyar Királyság fővárosa, mégis úgy ejtik a szavakat, mint Erdővárosban némelyik kocsis. Meg a modoruk is. Nyersek, közönségesek… Olyan szavakat használnak, aminőket még nem is hallottam. Talán nem is csodálható, ha édesanya nem mer jönni, apámnak meg derogál. Hé, fogják meg, tolvaj gazember, fogják meg, ott szalad! Hiszen az egy gyermek. Alig látszik ki a földből, a sapkája öt számmal nagyobb. A harisnyája lukas. Fogják meg azt a porbafingót! Csendőr! Rendőr! Hé, valaki! Ott van, kapja már el, elvitt egy zacskó cukromat. Mit óbégat egy zacskó cukorka miatt, több is veszett Mohácsnál. Ennyi veszteség adódik! Kalkulálja be az árba. Én jó futónak számítok, de nem hiszem, hogy a nyomába érhetnék… Ide tessék, ide, itt látható a Szakállas Sybilla, a Madárfejű Lajcsika, itt látható a kétfejű csirke, és aranytojást tojó tyúk. Tessék csak, tessék! Ide tessék! Két korona mindezen csodák láthatása! Hát oda be nem mennék, abba a koszhodt bejáratú sátorba, lehet, jövő héten már engem állítanának ki. Szeretlek édes, üljünk föl a hintára! Nem félsz, ugye? Veled mindenhová, veled semmitől és senkitől! Csókolóznak. Förtelmes hely ez. Azt mondta édesanya, hogy csak a legprimitívebb emberek csókolóznak az utcán. A bunkók. Ezek meg itten összeborulnak, és úgy tesznek… Még sosem ültem körhintán. Micsoda szerkezet. Elindul. Előttem ül az a párocska. Milyen közel vannak egymáshoz, belebújtak egymásba. Ez szédítő. Kibírok egy menetet. Hányingerem van, felkavarodott a gyomrom, de erről nincs leszállás. Hogy nevetnek, hogy élvezik. Hátrafordultam, ott is mindenki kacag, meg viháncol, meg sikongat, de nem félelmében, hanem csak, hogy fokozódjon a hangulat… Kár volt hátrafordulnom. Most igazán rosszul vagyok. Nézd csak, elkapták a cukorka tolvajt. Fülön fogva vezetik. Hogy sír és jajveszékel. A többi utcagyerek meg neveti. Ezek igazi utcagyerekek lehetnek. Ezektől óv anyu. Nincs bennük semmi gerinc, röhögik a közülük való balsorsát. Itt van, elkaptam. Mi lesz a juta… Az a nagy kerek lehet a Feszty körkép. Ott nem is állnak sokan, mert igen drága… Fogja csak erősen, mindjárt hívom a csendőrt, ott látom a darutollát… Tyű, mennyi cselédforma asszonyság jön egy rakáson. Cigarettáznak, az igen, meg úgy kiöltöztek, még az udvarlójuk sem ismerné meg őket… Csendőr uram, ez a kis gazfickó ellopott egy zacskó cukromat…
[...]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése