A Magyar Múzsa legfrissebb számában egy tavalyi, tatai emléket dolgoztam fel. A vers érdekes, talán a Múzsa hagyományos versmegszólalásaihoz képest túlontúl útkereső, de köszönöm Lengyel Jánosnak, hogy bekerültem végül ebbe a lapszámba!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
LEGGYAKRABBAN NÉZETT
-
Teltsége az esély, üressége a valóság Mindig érdekelt a tükörvilág, a negatív lenyomat. Ott mi van? Ott, a tükörben, milyen a létezés, ha ... -
Október 5-én lesz az Irodalmi Jelen fennállásának 25. évfordulójára szervezett gálaest. Az ennek apropóján megjelent antológiában én is sze... -
Szentesen is készítettünk videót az ottani fellépésünkkor, mely a városi könyvtár bázisául szolgáló, impozáns zsinagógában volt. Itt beszél...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése