VERSEIM A HITELBEN
A fény elől
négymilliárd éve itt vagyok
tudatom azóta ezerképp gagyog
én látom majd utószor a vén Napot
hogy rám hízik plazmája végül
és háttérbe kékül
voltam létforma már nem is egy
jégbe fagyva hőforrással elegy
ma sem tudom balsors vagy égi kegy
hogy emberként áltatom magam
mint retardált savant
fény elől egysejtűként kitértem
üregben szárnyas árnyat féltem
úszó gnúként pikkely-sorsot tűrtem
ne mássz soha égibb gúlakasztba
a neked jobb szinten bőröd kiakasztva
Megjegyzések
Megjegyzés küldése