Újfent olvasható Lélekző csomó című írásom, mely a 2007-es Az év novellái és a 2017-es A századelő novellái antológiákban is szerepelt. Most az Új Nautilus online felületén találhatja meg a nagybecsű olvasó. Egyébként anno, 2006-ban, az Árgus hozta le. A képre kattintva elérhető az eredeti oldalon.
A Mitracsek presszóbéli kalandjaimról készült tudósítás, s a Kárpátinfo.net-en már hódít is. Kattintson nyugodtan a képre!
A naputonline-on újabb verseim jelentek meg. Ajánlom olvasásra. A képre kattintva hozzá is fér az anyaghoz.
Február 9-én a Mitracsek presszó vendége voltam. A belvárostól messzi helyszín ellenére tizenöt főnyi vendég érkezett, a könyvtáros hölgyeket nem számítva. Köszönet érte. Sok mindenre kitértünk a Lengyel János házigazdával folytatott beszélgetés során. Előbb-utóbb felkerül majd a netre a hanganyag is. Addig álljon itt egynéhány fotó! Meg két vers részlet.
Újabb fecsós regényrészlet jelent meg az online világban, ezúttal az orszagut.com-on hozták le A mattig nekünk szánt sors (eredetileg: Mindig ez a szöveg!) címmel a leendő kötet betétdarabját.
A képre kattintva olvasható!
(Kiegészító sztori! Mikor én is a Róheim-villában dolgoztam nevelőtanárként (1999 és 2001 között), beszerveztek a helyben működő Halassy Olivér sakk klubba, amely szombatonként mérkőzött, főleg nagy egyesületek utánpótlás sakkozóival. 30-as éveim elején nem néztem ki túl jól szombat reggelente. De még így is legyőztem egy-két kisgyereket, míg zömmel felnőtt csapattársaim betliztek vagy remiztek...)
SZEGEDI LAP: Geszt, birtokhatárút, 1901
Kattintson ide!
Gróf Tisza István és ifjabb gróf Tisza István beszélgetése a geszti Tisza-birtokon
SZEGEDI LAP: Erdőváros, dűlőút, 1900
Kattintson ide!
Róheim Sámuel a Róheim-villa építtetője, Erdőkertes település megálmodója fiával, Róheim Gézával diskurál a kertesi utcákon, nem messze a Géza-hegytől...
MAGYAR NAPLÓ; AZ ÉV NOVELLÁI, 2021: A szolnoki csata
Kattitnson ide!
A mozgássérült fiatalok elmesélik Karmazsin elvtársnak, milyen is volt valójában szolnoki tanulmányútjuk...
IRODALMI JELEN: Viselje el, fiam!
Kattintson ide!
József Attila képzelt beszélgetése Róheim Gézával, aki Rapaport után, elvállalta volna a költő analízisét/terápiáját...
HITEL: Amputált ön?
Kattintson ide!
Tisza kisétál a Parlamentből, s kedvenc hóbortjának élve próbál a Körúthoz kijutni, azaz becsukott szemmel lépdel. Közben hall ezt, azt, s találkozik egy lába vesztett hadirokkanttal, akit még geszti birtokán alkalmazott...
ÚJ NAUTILUS: Vallatás
Kattitnson ide!
Groteszk, abszurd betétnovella, melyben a Róheim-villát betessékelik egy fekete autóba, és elviszik az Andrási út 60-ba, hogy kicsit kivallassák...
ÚJ NAUTILUS: Röhögünk
Kattintson ide!
A Róheim-villában élő (Mozgássérültek Állami Intézete) botos, kerekesszékes fiatalok kirándulni mennek a Pilisbe. A jó ötletnek tűnő kaland életveszélyt is hordoz magában...
ORSZÁGÚT: A mattig nekünk szánt sors (eredeti címe a könyvben: Mindig ez a szöveg!)
Kattintson ide!
A Róheim-villa mozgássérült lakóit egy sakk nagymester, egy boxoló és egy futballista látogatja meg. Béci annyira nem örül ennek, bár lehet túlfilozofálja a dolgot!
Közlésre elfogadták:
IRODALMI JELEN: Trafik
VÁRUCCA: Minden csupa vörös csillag
A 23-án elmondott kiállítás-megnyitó szövegem az első képre kattintva olvasható!
 |
| Marosán László, festőművész, a kiállítás szervezője, rendezője |
Meghívást kaptam Lengyel János író, újságíró, szerkesztő (Magyar Múzsa) terepére a Mitracsek Presszóba, ami tulajdonképp szellemi presszó, némi pezsgéssel, valójában pedig egy könyvtár. Ha nincs jobb dolga a kedves olvasónak, és még időben észleli e bejegyzést, szeretettel várom/várjuk.
Akkor... És ott... Legutóbbi köteteimhez is hozzá lehet jutni.
A képre kattintva be is jelentkezhet az eseményre.
Ezt a tudósítást és beszélgetést a Szeged TV vette fel rólam/velem, mikor Bene Zoltán hívására az alföldi városba utaztam, hogy bemutassam Ecettel savanyítok című kötetem, mely a mozgássérültekről szóló novelláskötet, és a Pont Kiadó gondozásában jelent meg 2010-ben. Az írások fele betétnovellaként szerepel Fecsó című, megjelenés előtt álló nagyregényemben.
Újabb csoportos kiállítást nyithatok meg január 23-án, Veresegyházán. Címe: Szín-forma-vonal - mágia. Továbbra is nagy megtiszteltetés odamennem.
.jpg)
A Hitel januári számában jelent meg Amputált ön? címmel egy betétnovella, megjelenés előtt álló Fecsó című nagyregényemből, mely a Róheim-villa történetét meséli el. A képre kattintva el is olvashatja!
Miske Emővel kiállítást tervezünk Maj Om Ce mester történeteinek, A szomszéd dinoszaurusza, illusztrációiból. Már csak az a kérdés, hogy hol, s mikor?
Hol érdemes? Költői marad-e a kérdés?
A képre kattintás a művész Facebook-oldalára vezet, ahol a képek kinagyítva is élvezhetők!
Eddigi egyetlen (nem folyóirathoz köthető) díjam. (Bal hasábon olvasható a nyúlfarknyi szöveg.) A nyertes Magyar rulett című kötetemben írtam először mozgássérültekről. S egy novella is álljon itt a könyvből, mely épp most jelent meg (másodközlés) az ujnautilus.hu-n, s amely betétdarabja lesz Fecsó című, a Róheim-villáról szóló nagyregényemnek, címe: Röhögünk.
Már akkor is elég eklektikus volt a zenei ízlésem. Sítlustól függetlenül mindent meghallgattam, ami tetszett. Félreértés is esett, hiszen nem a Blur együttest, hanem a sokkal bolondabb Blurt-ot kedveltem.*
*
Az Új Nautilus oldalán megjelent Röhögünk című novellám, amely a Fecsó című nagyregényem betétdarabja lesz.
 |
| Gyékényre kitett... |
Hullámok című versem, hosszas érési folyamat végén jelent meg az Irodalmi Jelen oldalán. Címe is megváltozott, Szintézisre. A szöveg hosszúvers ciklusom darabja. A képre kattintva el is olvasható!
A Magyar PEN Club hagyományos, karácsonyi felolvasásán én is szóhoz juthattam egy vers erejéig a Hálóban. Az általam elmondott költemény címe: Rázva. Álljon itt néhány fotó, s egy szakasznyi ízelítő a szövegből. (A hivatalos tudósításból a tudósító, szintén költő, ügyesen lehagyta a nevem, pedig versem az egyik legnagyobb tapselismerést kapta. Ráadásul, jelen állás szerint, a Parnasszus is közölni fogja.)
 |
| A rólam készült képeket Cservenka Rita kattintotta. Köszönet érte. |
Rázva
Itt vagyok Tatán: csodahely!
De nekem ez se jó.
Rázzák vadul az
életem,
s hull odabenn a
nyári hó…
Mint olcsó bazári
kütyü
havazok napestig,
ha rázni bennem a
telet
ők el nem felejtik.
Szinte már megszokott, hogy év vége felé jelentkezem egy-egy írással az Ambroozia című online lapban. Eddig versekkel, most egy elég őrült prózai szöveggel, melynek címe: Kondenz.
Nem tervezett, de jó időzítéssel megjelent Hétszűnyű Lajos című novellám a Várucca Műhely 90. számában. A Várucca szintén egy olyan lap, amelybe nagyon régen nem küldtem anyagot, de az újbóli kapcsolatfelvétel kitűnően sikerült.
Igaz, már régen nem publikáltam a Zempléni Múzsában, de most, egy, az idők homályába vesző versem beválogatták a 25. évforduláját ünneplő lapba, melynek 99-100. száma egyben egy antológia is. Ebben szerepelhetek az Öreg poét' tanácsai a zsenge ifjúnak c. haiku-szakaszokból álló szövegemmel, mely még a kétezres évek közepe táján jelent meg a ZM-ben, később aután a Hovavonatozni (2013) című verseskötetembe is.
.jpg)
A Vers napról napra adásában elhangzottak a 2024-es Versmaratonon rögzített költeményem.
Ajánlom szertetettel!
A képre kattintva hallgatható!
A tegnap.ma honlapjára feltették a még a Petőfi Irodalmi Múzeumban felvett Remete-részletem, melyben Napóleonnal és vadásztársaival mérik össze erejüket a vadászatra összefogdosott házinyulak. Az epizód megtörtént estetet dolgoz fel.
Meghívtak, fellépek. Én meg hívom minden kedves ismerősöm, halgasson verset, persze ne csak tőlem!
.jpg)
Szondi György meghívására részt vettünk a naputonline plein air megmérettetésén. Lásd: Poétai plener 15. Versíró társaim voltak: Petőcz András és Balizs Dániel. A helyszín aznap, azaz október 4-én derült ki, és nem volt más, mint a Lehel téri piac.
A képes tudósítás, valamint az elkészült versek itt olvashatók.
A Hitel szeptemberi számában olvasható ez a lírai utánajárás. De a kérdés valójában megválaszolhatatlan...
Hídfőállásba bevackolt félelem
jól golyószórható az ellen
ahogy az agyideg-hídon átsuhan
a parancs
kakasra feszül az ujj
s felkukorít a halál
+++
suhannak cadillac-ek
cammognak harckocsik
vad folyású víz felett
pénzmozgás üterén
üzleti negyedbe
csatatérre
tartanak a rossz ízű
mágnásgyarapodás
ferrum-sejtjei
s elhoznak légópince-jövőben
izzó csonkokat
+++
önmaguk hídembernek hirdetők
ácsolnak szakadatlan
mindig összecsukló
tervezetlen hidakat
mert sosem kíváncsiak
az átellenben öklüket rázók
nem-kell-ide-híd-
mert-átjönnek-a-gazok
molinóira
+++
Kell-e híd a semmibe, Holdra, Marsra?
A Menny-teraszra gyorsvasúti csőhíd?!
Kell létkapocs kettézárt falvak közé,
vagy Rialto-palló a gazmagasba?
Kell-e kelletlen kapcsolódás oda,
hol a létmegélés csak gumiszoba!
Kell-e pohár bor gondolati hídnak,
ha Pearl Harborra válasz Hirosima?
Kell adathíd elherdált Tik-Tok-énnek,
ha semmibe lépnek a perc-vitézek?
Napút alá izzón feszül ki újra
Mostarhíd íve… Céllövölde tétek
kellenek! S hogy áthajlik a gondolat
sorról sorra – végül romrím-hidakon
agyi vérkörbe spriccel, s mint motolla –
e blőd hídhódolat – mindent szétmixel…
Sur le ponte d’avignon-i vígság kitelt,
s megünnepelt a Drina hídja könyvben.
Károly hídról a defenesztrált idő
zuhan… A híd – temető. Mindent leejt…
+++
íves jövőt mutató viadukton
pöffen át a jelen-nemzedék
és nem látja
az odalenn szétloccsant
múlthívők koponyáit
és nem látja
a fantaszta
miképp huzagolja hídlábra
dinamitérveit
+++
üvegjárdájú hídon retten a mélytől
a bizalom nélküli
Tienanmen téri ember
feljajdul leül zokog
moccanni nem mer
+++
piknik az összeköttetés
feszített aszfaltján
de már jönnek a hídon is
az egy-kettő-egy-kettőt
kilépő regulák
semmi jazz
semmi bass-híd
a két motívum között
balpart s jobbpart
bridge se kell a versék közé
csak hídringás s túlérett potyogás
ős(z)i ritmusa marad
+++
Elviselhetetlen könnyűsége tág
hidaknak… Lázas inzsinyer éjen át
skiccel fel fesztelen öntudat-hidat…
Pont Neuf csókok, szétnyílt Tower – kurva vágy…
Lánchíd-rabság… Pioneer cölöpverők…
Hídpillér terpesztők… Kontinens-kapocs…
Kiüzenni végtelen-túlpart felé,
mint csigacsáp érint bakancs-sárredőt…
Asszociációs hidak, ötletek –
hirtelen gyúló dendrit- s axonledek…
Elektron vagy ion fut át a hídon,
mint asszony s férj – parány monászemberek…
+++
szivárvány ívvel a fekete űr
áthidalhatatlan
békák pislognak a kiúttalan
se térben se időben
galaxis-nyelvük végére
rovarköd ragad
vándorhangyahídon vonul
túlélő fajok génkódja
atomizált szférákban
(f)él tovább a mutálódott
hétrét görbedt
homo constructus
járhatatlan sóhajok hídja alján
pislákoló olajos-hordó-sötétben
+++
a befejezetlen
hetvenhetedik emeleten
mert az égbe-hidak
képtelenségek
johnny ebédel
lábát lógatva a semmibe
szendvicsén sóhidak
ismerjük hisz a mesét
a felhőbe karcolt
világvégére ért
jánosokról
+++
Folyó fut hídon… Végtelen hídfolyók;
mert Nílus-, Gangesz-hossz – mindent átfogók,
amit kettémetsz torz emberi szándék –
hidász gányol hát lánc-talp-alá-valót…
Szent Lajos hídja eleve elrendelt…
Apokalipszra tedd fel most a kengyelt!
Nyerítése majd örökcsöndben hal el,
s naphídra vezet sima szavú embert…
Köszönve az arthúri megjelenést Saitos Orsinak, álljon itt egy vers a három közül. A többi elolvasható az eredeti oldalon. Az illusztráció is az ArtHúr Facebook oldaláról való.
