DR. ROTÁCS, A FOGADATLAN KERTÉSZ

Bár dr. Rotács sohasem tett szert komolyabb botanikai ismeretekre, talán a krizantémról tudta, hogy az temetői virágnak számít mifelénk, talán még azt is, hogy a japán császár hatalmát is jelképezi a földgolyó másik szögletén, de az már szinte biztos, hogy fel nem ismerte volna a tulipánok és törökszegfűk között… Szabadulta után arra a gondolatra jutott, hogy valami, a társadalom számára hasznosat szeretne tenni. Arra nem gondolt, hogy munkát vállalhatna, mert elképzelni sem tudta, hogy a fizikatanításon és a csillagászati tudományokon kívül bármihez (utcaseprés, kőműves melletti segédmunkálás, árufeltöltés) értene.  Folytatás az eredeti oldalon...

VERSEIM A HITELBEN

A fény elől

négymilliárd éve itt vagyok

tudatom azóta ezerképp gagyog

én látom majd utószor a vén Napot

hogy rám hízik plazmája végül

és háttérbe kékül

voltam létforma már nem is egy

jégbe fagyva hőforrással elegy

ma sem tudom balsors vagy égi kegy

hogy emberként áltatom magam

mint retardált savant

fény elől egysejtűként kitértem

üregben szárnyas árnyat féltem

úszó gnúként pikkely-sorsot tűrtem

ne mássz soha égibb gúlakasztba

a neked jobb szinten bőröd kiakasztva

Folytatás az eredeti oldalon...

DR. ROTÁCSOT BESZÖGELIK

Lakott itt egy ügybuzgó, szociálisan túlérzékeny szósölvörker, aki éhező nyugdíjasokat is megszoptatna, ha lenne gyereke, és többletteje, lehet, félművelt irodalomkedvelő volt a lelkem!, de mindenképp ön- és közfeláldozó, aki a szeretet, vagy inkább saját egójának kielégítése nevében bárkit kellemetlen helyzetbe hozott, mivel előszeretettel engedett be más házakba onnan kiebrudalt potyalakókat a szívtelen lakóközösségek terhére. Ezen női személy, mikor észrevette, hogy dr. Rotács berendezte a cselédlépcsőházat biedermeiernek, de még szocreálnak sem nevezhető ízléssel a maga képére, először palack borokkal lepte meg, persze titokban csempészte a bűzfészek mellé, később már ételt is rakott a tetűjárta pokrócra, amíg dr. Rotács a kerületben ődöngött önfenntartandó magát. A fokozódó bűz miatt eszmélő lakók végül rendőrt hívtak, az kitessékelte dr. Rotácsot, aki kevéssel később visszatessékelte magát, és tényleg, teátrális mozdulatokat tett egyik énje a másik énje felé. Másnap kihívták a kaputelefonost, hogy a postáskódot vegye ki a készülékből, s az ismét tárcsázott fakabátok, ha üggyel-bajjal is, de újfent kirakták a hajléktalant. Hozzányúlni egyikőjüknek sem akaródzott. A házmester undorral és gumikesztyűvel hajigálta be a kényszerlak kényelmi eszközeit (például az ott felejtett dugóhúzót, műanyag poharakat), és a felhalmozott mocskot és szemetet egy hulladékzsákba, a karnyújtásnyira éktelenkedő bélgyurmával egyetemben, majd egy liter ipari hipót áldozva a szeánszra felmosta a kétnégyzetmétert, az összehugyozott falszakaszt pedig fehér porral fertőtlenítette. Akadt dolga dögivel, káromkodott is hozzá fennhangon. Lakótársi taps honorálta fáradozását.

Folytatás az eredeti oldalon...